"A megalázottak kitűnő színészekké válnak...Muszáj nekik...
Az életük tele van fájdalommal és szégyennel, de úgy tesznek, mintha nem lenne semmi baj. Ez a legnagyobb alakításuk..."
Gyermekkoromba sokat ábrándoztam arról, hogy egyszer szeretném megosztani az egész világgal mindazt, ami velem történt, történik.
Tudom, hogy nem egyedi esetről van szó, de nekem a sajátom nagyon fáj és ez fáj a legjobban. Minden amit itt leírok, emlékek, rokonok elmondása alapján illetve a GYIVI-ből kikért papírok alapján írom le.
Hát most megosztom a világgal, hátha másoknak segíthetek ezzel.
Természetesen mindent nem tudok leírni, inkább csak vázlatokat. Remélem valakinek tudok segíteni. Tudnod kell, ha hasonló helyzetben vagy, akkor van ki segítsen neked. Fontos, hogy ne maradj egyedül a problémáddal. Vannak segítő szervek, akik készséggel segítenek megoldást találni a problémádra.
FONTOS! NE ZÁRKÓZZ EL! NE MARADJ EGYEDÜL A PROBLÉMÁDDAL! MERJ SEGÍTSÉGET KÉRNI!
1.Az első születésem:
------------------------
Már a fogantatásom pillanatában megpecsételődött az életem. De szó szerint.
5 gyerekből 4. gyerekként fogantam meg.
Anyám valamiért (MIÉRT?) minden trükköt bevetett, hogy elvetéljen velem.(öv, kötő tű,stb.)
Mindenki előtt eltitkolta, hogy velem terhes. Egyértelmű, hogy nem kívánt gyermek voltam.
Mikor 6 hónapos pocak lakó voltam, anyám otthon volt éppen, mikor elfolyt a magzat víz. A szomszédot kérte meg, hogy kísérje be a kórházba, apámnak aki akkor dolgozott üzent, hogy másnap érdeklődjön. Mikor a kórházban várakozott, kiszólt az orvos "jöhet a kismama" anyám ezt válaszolta: "nem vagyok terhes, daganatom van".
2.Második születésem
-----------------------
Megszülettem. Pont jókor, mert kiderült, hogy mikor anyám bement, már nem volt szív hangom.
1kg és 26cm voltam születésemkor, később 2 hét múlva 78dkgr. Belegondolni is rossz.
Anyám hazament a kórházból mondván, hogy ott van még 3 gyereke. Mikor értesítették a kórházból, hogy mehet értem, nem ment.
Most képzelj el egy 78dkgr-s babát, aki ott van anyátlanul, apátlanul, csak az orvosok és a nővérke vannak körülötte......Már a gondolatba is beleborzongok....képzeld el, micsoda csoda, hogy életben maradtam, hiszen az orvos tudomány még nagyon nem tartott ott, ahol most...
3.
Anyám olyannyira lemondott rólam, hogy GYES-re sem ment el, sokáig még a családi pótlékot sem vette fel. Szüléskor kivett 3 nap szabadságot és utána vissza ment dolgozni. Sokáig senki nem tudta, hogy van egy 4.gyereke.
4.
Közben a családba kiderült, hogy vagyok én.
A kereszt anyám érdeklődött irántam és az anyám mindig azt mondta, hogy minden rendben, szépen fejlődök, stb. Ezt valamiért nem hitte el a kereszt anyám és betelefonált a kórházba, ahol megtudta az igazságot.
Még mindig ott voltam a kórházban és mondták, hogy hamarosan csecsemő otthonba visznek.
A kereszt anyám bement és kérte, hogy addig hadd maradjak, míg Ő megszül és akkor elvisznek.
4 hónapos koromig "nevelt" a kórház.
5.
4 hónapos koromtól 1 éves koromig voltam ott. Fényképek bizonyítják, hogy úgy neveltek az unoka testvéremmel, mintha ikrek lennénk. 1 éves koromban a mamám (Ő is a kereszt szüleimnél lakott) azt mondta, hogy adjanak vissza a szüleimnek, mert mégis Ők az igazik. Míg élt a Mama, addig bánta ezt a döntését. Kb. másfél éves koromban meglátogattak a kereszt anyuék és anyu kérte, hogy egy pár napra vigyázzanak rám. Fél év lett belőle. Mesélte a kereszt anyu, hogy rettenetes állapotban voltam. Pelenka helyett apám egyik trikója volt betéve, ami nem is volt tiszta. A popsim úgy nézett ki, hogy az orvos majdnem sírva fakadt a látványtól.
Közben született egy húgom, Akit rendben neveltek.
6.Az első nagy csapás, harmadik születésem
---------------------------------------------
2 éves koromtól az anyámék "nevelgettek" Leveleket találtam meg, amiben az óvodai elemzés olvasható. Rendszeresen verési nyomok vannak rajtam, alultáplált voltam, nem játszottam senkivel.
Panel házban laktunk, ahol ugye minden hallatszik. A veréseket is hallották.
4 éves voltam, mikor az anyám nagyon megvert. Minden veréskor azt mondta az oviban, hogy játék közben ütöttem be magamat. 4 évesen már fojtogatási nyomok voltak a nyakamon, ekkor már az óvoda egyenesen vitt orvoshoz illetve intézetbe.
MIT TUD TENNI EGY 4 ÉVES, HOGY ÍGY ÖSSZEVERJÉK?
7.Egy kis boldogság a gyermekkoromban:
----------------------------------------
Az óvodából rendszeresen írtak a szüleimnek, hogy elhanyagolt vagyok, nem játszanak emiatt a társaim. Magányos és visszahúzódó voltam.
Ezután a verés után még elmertek vinni óvodába. Mikor rákérdeztek mi történt, azt mondták, játék közben leestem a szekrényről. Hát igen, egy ilyen esés még fojtogatási nyomokat is hagy maga után.......
Aznap már nem mentem haza, az óvodából egyenesen intézetbe vittek.. Az intézetből nagyon hamar kikerültem nevelő szülőkhöz. A nevelő szüleim elmondása alapján, a gerincem rettenetesen szét volt verve és volt egy agy burok bevérzésem is.
De mindez semmi ahhoz képest, amit a lelkemmel tettek. RETTEGTEM!!MINDENTŐL!!!ISZONYÚAN KI VOLTAM ÉHEZVE A SZERETETRE!!! Mesélte a nevelő anyám, hogy mikor a nevelő apám levette az övét, mert vetkőzött félelmemben bepisiltem és sírtam, hogy ne bántsanak...
A nevelő szüleim egészségileg rendbe hoztak és SZERETTEK!!FELTÉTEL NÉLKÜL, ODAADÓAN SZERETTEK!!!!!
Az első osztályt még ott kezdtem el, mígnem...
A nevelő anyám mesélt egy esetet és azt mondta, ha nincs ott más is, nem hiszi el, hogy megtörtént: egyik nap csöngettek, Ő ment kifelé és én nagyon zokogtam és azt hajtogattam, hogy nem akarok elmenni. Nem értették, miért mondom, hiszen nem is volt róla szó. Kiderült, hogy a postás hozott egy levelet, amiben az állt, hogy vissza kell mennem a szüleimhez. A mai napig nem értem MIÉRT?!?!?Állítólag azért, mert az apám hivatásos katona volt és abban az időben nem lehetett galibás a családi háttere, mert akkor kirúgták volna.
8.A pokol kezdete:
-----------------
Mikor visszakerültem, megkezdődött a pokoli életem. A nevelő szüleimet el tiltották tőlem. Sokszor a temetőn keresztül(közel volt hozzánk)leskelődött utánam. 7évesen fogyó kúrára fogtak mondván, kövér vagyok. Minden játékomat és ruhámat elvettek. Az iskolába büdösen és ápolatlanul jártam, nem voltak barátaim sem.
9.Verések:
-----------
Apám iszonyúan megtudott verni. Sokszor nem mentem emiatt suliba. Volt, hogy összetaposott, összerugdosott. Mindennel brutálisan megvert. Hol szíjjal, a szék lábával, stb. De Ő "csak" hetente 3x4x. Ha rossz jegyet kaptam, ha loptam(igen, loptam, de majd ezt később), vagy ha a verés miatt sírtam, vagy mert olyanja volt. Egy idő után a veréseket már könnyek nélkül kellett tűrjem, hogy hamar vége legyen. Megtanultam befelé sírni.
Anyám rosszabb volt. Ő mindig bántott. Sokszor volt, hogy nagyon megvert, de az apróbb ütések állandóak voltak. Féltem mellette elmenni, féltem, ha már a lépteit meghallottam. Az, hogy a karomba vájta a körmét, az mindig volt. Egy idő után már nem is éreztem, hiszen soha nem volt ideje begyógyulnia az előző sebnek. Mikor elmentem mellette, mindig valamivel a fejemre ütött. Hol merőkanállal, fa kanállal, kanállal, egyszer még egy kés is beleállt a vállamba. Mindig véreztem valahol. Rengeteg fa kanalat eltört rajtam.Mikor nagyobb voltam, már keményebbeket kaptam.
10.Lopások:
-------------
Sokszor nem kaptam enni. Volt, hogy ez volt a büntetésem. Sokszor loptam ételt a hűtőből. Csináltam olyat, hogy egy bögrébe tettem lisztet vagy zsemle morzsát, bele cukrot meg vizet és megettem. Mikor ezt tudtam enni, ünnepi hangulatom volt. Inni sem ihattam mindig. Egyik este kimentem a fürdőbe és ittam a csapból, erre anyám utánam jött és jól elvert, hogy lopom a vizet. Most már ezen csak nevetni tudok. Sokszor kaptam a lopások miatt. Most már tudom, hogy helytelen, de akkor nagy szükségem volt ezekre a lopásokra.
11.Nincsenek szüleim:
----------------------
9 éves koromban arra a tudatra ébredtem, hogy nincsenek szüleim. Én azt gondoltam, hogy a nevelő szüleim az igaziak, hiszen tőlük kaptam a szeretetet és gondoskodást és nem értette, miért hagytak el. Miért adtak oda annak a két embernek, akiknek azt kell mondjam, hogy apu és anyu. Azóta is ebben a tudatba élek. Nem emlékszem és nem tudom, milyen az anyai-és apai szeretet. "36 fokos lázban égek mindig, s Te nem ápolsz anyám.."
12.Testvérek:
----------
Van négy testvérem. 2báttyám, 1nővérem és 1 húgom. Egész gyermekkoromat úgy éltem, hogy ellenem nevelték Őket. Nem mondom, hogy most már jóban vagyunk, de néha beszélgetünk.
13.Szexuális zaklatás:
---------------------
Elég korán érő típus voltam. 11éves korom óta menstruálok és azóta kezdődött kialakulni a nőiességem. És akkor kezdődött a pokol második része. A mai napig nem felejtem el, ahogy apám odajött és fogdosott. Nagyon megijedtem. Nem tudtam semmiről, hiszen nem lettem felvilágosítva. Nem értettem miért vérzek(még ki is kaptam, mikor szennyesbe tettem a véres ruhákat) mi történik a testemmel, az apám miért csinálja ezt velem. Először csak fogdosott, majd már mindent megtett velem. 12évesen vette el a szüzességemet. SZÉGYEN!!!A MAI NAPIG SZÉGYELLEM!!!Féltem tőle, rettegtem!!!!!!!!!!!!!!!Mindig fájt, amit csinált és elkezdtem gyűlölni a testemet. Minden fürdésnél sikáltam magamat mindenhol, a bőrömet akartam leszedni, csak hogy a mocsok lejöjjön. Senkinek nem mondhattam el, mert apám befenyített, hogy megöl. Sokszor ellenkeztem is, de akkor agresszívvá vált, fojtogatott. 16éves koromig tartott. Egyszer vettem a bátorságot, hogy feljelentem. Telefonáltam a rendőrségre és azt mondták, mivel nincsen szem tanú, nem jelenthetem fel.....
14.Apám lebukása:
---------------------
Apám általában akkor zaklatott, ha nem volt otthon senki. Volt olyan, hogy anyám a mi szobánkban varrt a gépen, apám meg behívott a nagyszobába, becsukta az ajtót és "tevékenykedett". Nos ezek után, hogy a többiek is otthon voltak és akkor is behívott nem hiszem, hogy anyám nem tudott róla, apám mit tesz. A húgom is ránk nyitott egyszer. Fú......Egyik karácsony éjszaka aludtam és arra ébredtem, hogy apám visz le a pincébe(sokszor ébredtem arra, hogy a takaróm alatt van. A pincében a kocsira fektetett, befogta a számat és...Anyám lejött.MÉG ÉN VOLTAM A HIBÁS!!APÁM RÁM KENTE AZ EGÉSZET, MINTHA ÉN VITTEM VOLNA LE A PINCÉBE ŐT ÉS MEGERŐSZAKOLTAM VOLNA!!!!!Azt mondta, lementem éjszaka hozzá meztelenül(közbe ott volt a pizsim széttépve) és neki estem. Onnantól én voltam a család kurvája, aki még az apját is megerőszakolja...Ha ránéztem egy férfira, vagy fiúra, vagy kinéztem az ablakon, biztos mindenkivel lefeküdtem. Az-az igazság, hogy ez már nem hatott meg. Ekkorra már nem voltak érzéseim. Nem sírtam, ha vertek, rezzenéstelen arccal tűrtem, hiszen "én erős vagyok". Nem sírtam, mert nem volt kinek és hol. Nem fájtak a piszkálódások, hiszen akkor törődtek velem. Nem voltam más, mint egy tárgy, amivel azt csináltak, amit csak akartak. Kihalt belőlem a szeretet, a gyűlölet és az érzések is kihaltak.
15.gyilkosság és öngyilkossá(4.és5.születésem):
-------------------------------------------------
13 éves koromban nagyon rossz gondolatok voltak a fejemben. Meg akartam ölni a szüleimet. Szörnyű, nem? A bátyám azt mondta a másik tesómnak, (lehet, csak nagyzolásból)hogy tud szerezni ciánt. Onnantól kezdve, hogy ezt meghallottam, minden este azon agyaltam, hogyan tudnék szerezni. Elgondolkodtam, hogy szerzek egy kicsit és beleteszem a levesbe. Én úgysem kapok enni, így életben maradok. Sok éjszaka ezekkel a gondolatokkal aludtam el. Aztán egy nap úgy ébredtem, hogy én nem ölhetek meg senkit, hát megölöm magamat. Aznap nem volt első órám, így a gyógyszeres fiókból kivettem 2 doboz NOXYRON-t (ez egy erős altató volt, amit azóta ki is vontak a forgalomból.) Én buta (vagy nem buta) Nem mertem otthon bevenni. Pedig ha megteszem, biztosan meghaltam volna, hiszen egész nap nem volt otthon senki. A suliban a rajz órán ki kérezkedtem és bevettem az összeset. Olyan hamar hatott, hogy nem is emlékeztem utána semmire. Még egy ilyen eset 17 éves koromban volt. Ismét 2x születtem ujjá.
Emberek! Ha egy tizenéves öngyilkossági kísérletet tesz, az nem biztos, hogy tinédzser kori figyelem felkeltés!!! Ilyenkor kicsit szét kell nézni a környezetében. És nem igaz az, ha nem sikerül, akkor az figyelem felkeltés!!! Nem minden komoly öngyilkosság sikeres. Van Valaki, Aki tudja, hogy mikor halunk meg!!! Ezt nem mi döntjük el!
16.Az iskola:
-------------
Utáltam iskolába járni. Nem a tanulás miatt, hanem a tanárok miatt. Persze az osztály társaimat sem szerettem, de ez már mellékes volt. Mikor az első osztályban átkerültem a másik iskolában, a nevelő anyám kérte a tanárt, hogy ne mondja el a gyerekeknek, hogy intézetben voltam. De sajnos "véletlenül" elkotyogta magát. Nagyon jó csúfolódás tárgya voltam. Már mindenért csúfoltak. Ráadásul az a tanár nő mindig tépte a hajamat. Másodikban lett egy új tanárunk, Akit nagyon szerettem, sajnos 5.-től ismét új tanárunk lett. Én soha nem értettem a tanárok viselkedését. Minden nap felhívtak az igazgatói irodába, hogy megvizsgálják rajtam a verési nyomokat. Minden nap tudtak a verésekről! MIÉRT NEM CSELEKEDTEK? Mostanság erre rákérdeztem a volt osztály főnökömtől és az volt a válasz:mert féltették az állásukat....Az állásuk többet ért, mint egy emberi élet? Míg az intézetben felnőtt gyerekek azt szerették volna, hogy családhoz kerüljenek, én minden este azon imádkoztam, hogy intézetbe kerülhessek.
Kb. 9éves koromban szokás szerint megint behívtak az igazgatóiba és volt ott egy újságíró nő(Cziráki Judit) és egy riporter(Császár Attila) és azt mondták, hogy a nevelő szüleim küldték Őket. Kérdezgették, hogy élek, 1x2x még a nevelő szüleimmel is beszélhettem telefonon és ez valahogy abbamaradt. Hát eléggé felkavartak! Kiderült, hogy a katonaságnál is fény derült arra, hogy az apám vert és mégsem tettek semmit.MIÉRT???
17.Függőségek:
----------------
Kettő függőségem is volt. Az egyik a kórház. Sokat voltam kórházban. 18éves koromig nem mertem elmondani semmit sem az orvosoknak, mert az anyám befenyített. Emlékszem, hogy az intenzíven feküdtem, a csövek lógtak minden honnan és az anyám még akkor is rúgott belém 1-et. Rájöttem, hogy milyen jó a kórházban, mert ha csak látszatra is, de SZERETTEK! Szippantottam magamba a szeretetet. Egyfajta függőség alakult ki bennem a kórház felé. Ha már hetekig nem feküdtem valahol, nagyon beteg lettem.
Második a gyógyszer függőségem volt.
Volt egy cipős dobozom és az tele volt gyógyszerekkel, erősebbnél erősebb nyugtatókkal. Ez a doboz biztonságot adott nekem, hogy bármikor elmenekülhessek a világ dolgai elől. Bár ritkán vettem be belőle, de akkor a legerősebbet, hogy át aludhassam a napot. Még arra is képes voltam, hogy lopjak gyógyszert. Aztán egyik pillanatról a másikra megváltam ettől a doboztól.
18. Megbocsájtás:
-------------------
Mikor sikerült megbocsátanom szüleimnek, még nem voltam keresztény, de az Úr már erősen és láthatóan tevékenykedett bennem, az életemben. 16 éves voltam, mikor a szexuális zaklatás abba maradt, mert apám elkerült otthonról. Mint már írtam, nem tekintettem Őket soha a szüleimnek.
Apámat akkor tulajdonképpen kirakták az utcára. A mai napig nem tudom megmagyarázni, miért érdekelt azután az apám sorsa, de egy év elteltével felkerestem Őt. Ez egy téli nap volt és amit láttam az rettenetes. Egy fűtetlen nyári konyhában volt megbújva. Én úgy ismertem Őt, mint egy agresszív ember, de akkor egy megtört, lefogyott, fázó és éhező embert láttam benne.
Nem tudtam, mit kezdjek ezzel a látvánnyal, de tudom ma, hogy a leghelyesebben cselekedtem. Elkezdtem Neki ételt vinni, már amennyit kaptam, de azt megosztottam Vele és egy alkalommal azt mondtam, mikor egyedül vagyok, jöjjön haza és vigyen magával bármit ami az övé: ruhát, takarót... és eljött az a nap és egyedül voltam otthon és kopogtatott...és féltem....beengedtem és míg Ő pakolt, addig felmentem a szobámba, mert a félelem még mindig bennem volt...mikor ment el, akkor lementem, hogy kiengedjem és az ajtónál felém fordult, s mikor megláttam, a szívem ketté hasadt...az az agresszív ember ott állt előttem és sírt...a szavait soha nem felejtem el: "neked kéne a világon legjobban gyűlölnöd engem és mégis te vagy az egyetlen aki segít"..
19. Tényleg meg akarok halni:
------------------------------
Már mindent nagyon soknak éreztem, teljesen összetört a lelkem és nem láttam kiutat, és valóban fel akartam adni. Úgy akartam meghalni, hogy gyógyszert is vettem be és az eremet is elvágtam és mindezt egy pincében, ahol azt gondoltam, biztosan nem talál meg senki. Tudjátok, az Úr elől nem lehet elbújni és ha Ő azt akarja, akkor egy lakatlan szigetre is küld valakit. Ő nem akarta, hogy meghaljak és az elhagyott pincébe küldött valakit értem. Már tudom, hogy Neki hatalmas kincse vagyok és nagyon vigyáz rám.
Sokáig voltam kórházban, s közbe 18 éves lettem. Anyámnak írtam egy levelet, melyben kértem, bocsásson meg ha annyi szomorúságot okoztam Neki. Nem vártam Tőle semmit, de főleg nem azt, ami ezután következett. Bejött a kórházba a Bátyám, mindenki előtt jól agyon vert és közölte, ki vagyok tagadva.
Még jobban össze omlott bennem minden. Közbe az apám is sokat járt a fejemben és teljesen bele betegedtem, hogy mi lehet Vele, hogy nem tudok Neki segíteni, bulimiás lettem.
20. 21 éves koromig:
----------------------
Sok minden történt.
Kikerültem a kórházból úgy, hogy nem volt semmim azon a ruhán kívül, ami rajtam volt.
Sokat gondolkoztam, mit tegyek. Álltam az utcán, se otthonom, se pénzem, de még irataim sem voltak. Átfutott az agyamon, hogy vonat elé ugrok vagy elmegyek utca lánynak. Hála az Úrnak egyik sem lettem. Már csak fél évem hiányzott az egészségügyi iskolából, gondoltam, megpróbálok ezzel elhelyezkedni. Lett munkám egy kórházban, mint segédnővér. Nagyon szerettem. Mivel a nulláról kellet kezdjem , így kellett még több anyagi forrás és a kórház mellett lett még két munkám. A kórházban mikor lehúztam a 12 órát, mentem éjszakára egy magán beteghez és ha egyik helyen sem dolgoztam, mentem babára vigyázni. Sikerült talpra álljak.
21. Nagy törés:
----------------
Már 2 éve dolgoztam a kórházban és azt gondoltam most már sínen van minden, de jött egy nagy csapás.
Éppen mentem haza a nővér szállóra és a portás mondta, hogy a bátyám keresett telefonon. Kicsit megijedtem, mert a kórház óta még hírüket sem hallottam csak egyszer.
Felhívtam és csak annyit mondott, apu meghalt. Akkor bennem nem volt semmi, talán fel sem fogtam. Apámat akkor már nem is láttam legalább 3 éve, de mindig bennem volt, mi lehet Vele, mert még 21 évesen is bulimiás voltam. Másnap bementem az osztályra és felhívtam anyámat, hogy mondja meg, miért halt meg apu és mikor lesz a temetése. Erre a válasz csak annyi volt, hogy semmi közöm hozzá és ha elmerek menni a temetésére, tesznek róla, hogy mellé kerüljek. Még végig dolgoztam a napot, akkor már csak a kórházban dolgoztam. Éjszaka alig aludtam valamit. Másnap bementem az osztályra, mert dolgoznom kellett volna, bementem a főnővérhez, de nem jött ki hang belőlem. Én voltam az osztály mindig mosolygó nővérkéje, de akkor ott álltam remegtem mint egy kocsonya és azt éreztem, lebénult az agyam, hogy nem vagyok önmagam. Ideg összeroppanást kaptam. Olyan fokú volt, hogy akkor epilepsziás is lettem, de az pár hónap alatt el is múlt.
Már tudom, hogy kellett ez a nagy betegség. A kórházban az egyik orvos nagyon kedves volt. Ő volt az első, Akinek beszéltem kicsit a gyermekkoromról. Egyszer elkezdett nekem Beszélni Jézusról, de akkor nagyon kemény volt a szívem és nagyon csúnyán mondtam Neki, hogy nekem ne beszéljen Jézusról, mert Neki az a feladata, hogy gyógyítson és ne prédikáljon...hmmmm...nem volt szép tőlem. Aztán egy napon én kértem, hogy beszélgessünk Jézusról. Elkezdtem járni gyülibe... :)
22. A jelen:
--------------
Már felnőttem :)
Ami volt, az volt. Igazán nem viselnek meg már ezek a dolgok, megtanultam a rossz dolgokból erőt meríteni, magamban jóvá fordítani.
Nem mondom, hogy most minden rendben, de igyekszem előre nézni.
Van egy gyermekem, Akit egyedül nevelek, albérletben élünk, jelenleg sajnos nincsen gázunk, küzdünk a minden napokkal, de tesszük ezt őszinte szeretettel. Munkám sajnos nincsen, ha van, akkor alkalmi. Nehéz olyan munkát találni, amit össze tudok egyeztetni az iskolával. Pedig ha tehetném, egész nap csak dolgoznék. Hálás lennék, ha találnék olyan munkát, amiből el tudom tartani a gyermekemet úgy, hogy nem kell rettegni, mi lesz holnap. Nem gazdagságra vágyom, csak biztos megélhetésre. A legnagyobb álmom az, hogy legyen egy kicsinyke házunk, vagy lakásunk, mert ez a folytonos bizonytalanság, azt hiszem ez vesz ki nagyon sokat a lelkemből. A postaládára, csengőre a mi nevünk lenne kiírva, s mint egy kincsre úgy vigyáznék az otthonunkra. Berendezném rengeteg szeretettel, hamar otthonossá tenném. De sajnos erre esélyem sincsen soha.
Megtanultam, hogy a szeretet több mindennél!!! Szeretem a gyermekemet és igyekszem a legnagyobb szeretetben nevelni Őt.
Egyik kedvenc filmem az Árvácska. Sok mindent átéltem, amit a kislány.
https://www.youtube.com/watch?v=xmTaUmG4S10&list=PLwpRzAenrrEeALZZnoPK87Isk_TS8C-8L
Ezen a linken megnézheted a Naplóban készült riportot velem:
https://www.youtube.com/watch?v=ZXyKaIy3jTs
Mivel könyvet írok olyan formában, hogy kérdésekre válaszolok, így megköszönöm, ha teszel fel nekem kérdéseket. Idegen más kérdéseket tesz fel, mint én saját magamnak. Köszönöm szépen.
Köszönöm, hogy elolvastad.
Az életük tele van fájdalommal és szégyennel, de úgy tesznek, mintha nem lenne semmi baj. Ez a legnagyobb alakításuk..."
Gyermekkoromba sokat ábrándoztam arról, hogy egyszer szeretném megosztani az egész világgal mindazt, ami velem történt, történik.
Tudom, hogy nem egyedi esetről van szó, de nekem a sajátom nagyon fáj és ez fáj a legjobban. Minden amit itt leírok, emlékek, rokonok elmondása alapján illetve a GYIVI-ből kikért papírok alapján írom le.
Hát most megosztom a világgal, hátha másoknak segíthetek ezzel.
Természetesen mindent nem tudok leírni, inkább csak vázlatokat. Remélem valakinek tudok segíteni. Tudnod kell, ha hasonló helyzetben vagy, akkor van ki segítsen neked. Fontos, hogy ne maradj egyedül a problémáddal. Vannak segítő szervek, akik készséggel segítenek megoldást találni a problémádra.
FONTOS! NE ZÁRKÓZZ EL! NE MARADJ EGYEDÜL A PROBLÉMÁDDAL! MERJ SEGÍTSÉGET KÉRNI!
1.Az első születésem:
------------------------
Már a fogantatásom pillanatában megpecsételődött az életem. De szó szerint.
5 gyerekből 4. gyerekként fogantam meg.
Anyám valamiért (MIÉRT?) minden trükköt bevetett, hogy elvetéljen velem.(öv, kötő tű,stb.)
Mindenki előtt eltitkolta, hogy velem terhes. Egyértelmű, hogy nem kívánt gyermek voltam.
Mikor 6 hónapos pocak lakó voltam, anyám otthon volt éppen, mikor elfolyt a magzat víz. A szomszédot kérte meg, hogy kísérje be a kórházba, apámnak aki akkor dolgozott üzent, hogy másnap érdeklődjön. Mikor a kórházban várakozott, kiszólt az orvos "jöhet a kismama" anyám ezt válaszolta: "nem vagyok terhes, daganatom van".
2.Második születésem
-----------------------
Megszülettem. Pont jókor, mert kiderült, hogy mikor anyám bement, már nem volt szív hangom.
1kg és 26cm voltam születésemkor, később 2 hét múlva 78dkgr. Belegondolni is rossz.
Anyám hazament a kórházból mondván, hogy ott van még 3 gyereke. Mikor értesítették a kórházból, hogy mehet értem, nem ment.
Most képzelj el egy 78dkgr-s babát, aki ott van anyátlanul, apátlanul, csak az orvosok és a nővérke vannak körülötte......Már a gondolatba is beleborzongok....képzeld el, micsoda csoda, hogy életben maradtam, hiszen az orvos tudomány még nagyon nem tartott ott, ahol most...
3.
Anyám olyannyira lemondott rólam, hogy GYES-re sem ment el, sokáig még a családi pótlékot sem vette fel. Szüléskor kivett 3 nap szabadságot és utána vissza ment dolgozni. Sokáig senki nem tudta, hogy van egy 4.gyereke.
4.
Közben a családba kiderült, hogy vagyok én.
A kereszt anyám érdeklődött irántam és az anyám mindig azt mondta, hogy minden rendben, szépen fejlődök, stb. Ezt valamiért nem hitte el a kereszt anyám és betelefonált a kórházba, ahol megtudta az igazságot.
Még mindig ott voltam a kórházban és mondták, hogy hamarosan csecsemő otthonba visznek.
A kereszt anyám bement és kérte, hogy addig hadd maradjak, míg Ő megszül és akkor elvisznek.
4 hónapos koromig "nevelt" a kórház.
5.
4 hónapos koromtól 1 éves koromig voltam ott. Fényképek bizonyítják, hogy úgy neveltek az unoka testvéremmel, mintha ikrek lennénk. 1 éves koromban a mamám (Ő is a kereszt szüleimnél lakott) azt mondta, hogy adjanak vissza a szüleimnek, mert mégis Ők az igazik. Míg élt a Mama, addig bánta ezt a döntését. Kb. másfél éves koromban meglátogattak a kereszt anyuék és anyu kérte, hogy egy pár napra vigyázzanak rám. Fél év lett belőle. Mesélte a kereszt anyu, hogy rettenetes állapotban voltam. Pelenka helyett apám egyik trikója volt betéve, ami nem is volt tiszta. A popsim úgy nézett ki, hogy az orvos majdnem sírva fakadt a látványtól.
Közben született egy húgom, Akit rendben neveltek.
6.Az első nagy csapás, harmadik születésem
---------------------------------------------
2 éves koromtól az anyámék "nevelgettek" Leveleket találtam meg, amiben az óvodai elemzés olvasható. Rendszeresen verési nyomok vannak rajtam, alultáplált voltam, nem játszottam senkivel.
Panel házban laktunk, ahol ugye minden hallatszik. A veréseket is hallották.
4 éves voltam, mikor az anyám nagyon megvert. Minden veréskor azt mondta az oviban, hogy játék közben ütöttem be magamat. 4 évesen már fojtogatási nyomok voltak a nyakamon, ekkor már az óvoda egyenesen vitt orvoshoz illetve intézetbe.
MIT TUD TENNI EGY 4 ÉVES, HOGY ÍGY ÖSSZEVERJÉK?
7.Egy kis boldogság a gyermekkoromban:
----------------------------------------
Az óvodából rendszeresen írtak a szüleimnek, hogy elhanyagolt vagyok, nem játszanak emiatt a társaim. Magányos és visszahúzódó voltam.
Ezután a verés után még elmertek vinni óvodába. Mikor rákérdeztek mi történt, azt mondták, játék közben leestem a szekrényről. Hát igen, egy ilyen esés még fojtogatási nyomokat is hagy maga után.......
Aznap már nem mentem haza, az óvodából egyenesen intézetbe vittek.. Az intézetből nagyon hamar kikerültem nevelő szülőkhöz. A nevelő szüleim elmondása alapján, a gerincem rettenetesen szét volt verve és volt egy agy burok bevérzésem is.
De mindez semmi ahhoz képest, amit a lelkemmel tettek. RETTEGTEM!!MINDENTŐL!!!ISZONYÚAN KI VOLTAM ÉHEZVE A SZERETETRE!!! Mesélte a nevelő anyám, hogy mikor a nevelő apám levette az övét, mert vetkőzött félelmemben bepisiltem és sírtam, hogy ne bántsanak...
A nevelő szüleim egészségileg rendbe hoztak és SZERETTEK!!FELTÉTEL NÉLKÜL, ODAADÓAN SZERETTEK!!!!!
Az első osztályt még ott kezdtem el, mígnem...
A nevelő anyám mesélt egy esetet és azt mondta, ha nincs ott más is, nem hiszi el, hogy megtörtént: egyik nap csöngettek, Ő ment kifelé és én nagyon zokogtam és azt hajtogattam, hogy nem akarok elmenni. Nem értették, miért mondom, hiszen nem is volt róla szó. Kiderült, hogy a postás hozott egy levelet, amiben az állt, hogy vissza kell mennem a szüleimhez. A mai napig nem értem MIÉRT?!?!?Állítólag azért, mert az apám hivatásos katona volt és abban az időben nem lehetett galibás a családi háttere, mert akkor kirúgták volna.
8.A pokol kezdete:
-----------------
Mikor visszakerültem, megkezdődött a pokoli életem. A nevelő szüleimet el tiltották tőlem. Sokszor a temetőn keresztül(közel volt hozzánk)leskelődött utánam. 7évesen fogyó kúrára fogtak mondván, kövér vagyok. Minden játékomat és ruhámat elvettek. Az iskolába büdösen és ápolatlanul jártam, nem voltak barátaim sem.
9.Verések:
-----------
Apám iszonyúan megtudott verni. Sokszor nem mentem emiatt suliba. Volt, hogy összetaposott, összerugdosott. Mindennel brutálisan megvert. Hol szíjjal, a szék lábával, stb. De Ő "csak" hetente 3x4x. Ha rossz jegyet kaptam, ha loptam(igen, loptam, de majd ezt később), vagy ha a verés miatt sírtam, vagy mert olyanja volt. Egy idő után a veréseket már könnyek nélkül kellett tűrjem, hogy hamar vége legyen. Megtanultam befelé sírni.
Anyám rosszabb volt. Ő mindig bántott. Sokszor volt, hogy nagyon megvert, de az apróbb ütések állandóak voltak. Féltem mellette elmenni, féltem, ha már a lépteit meghallottam. Az, hogy a karomba vájta a körmét, az mindig volt. Egy idő után már nem is éreztem, hiszen soha nem volt ideje begyógyulnia az előző sebnek. Mikor elmentem mellette, mindig valamivel a fejemre ütött. Hol merőkanállal, fa kanállal, kanállal, egyszer még egy kés is beleállt a vállamba. Mindig véreztem valahol. Rengeteg fa kanalat eltört rajtam.Mikor nagyobb voltam, már keményebbeket kaptam.
10.Lopások:
-------------
Sokszor nem kaptam enni. Volt, hogy ez volt a büntetésem. Sokszor loptam ételt a hűtőből. Csináltam olyat, hogy egy bögrébe tettem lisztet vagy zsemle morzsát, bele cukrot meg vizet és megettem. Mikor ezt tudtam enni, ünnepi hangulatom volt. Inni sem ihattam mindig. Egyik este kimentem a fürdőbe és ittam a csapból, erre anyám utánam jött és jól elvert, hogy lopom a vizet. Most már ezen csak nevetni tudok. Sokszor kaptam a lopások miatt. Most már tudom, hogy helytelen, de akkor nagy szükségem volt ezekre a lopásokra.
11.Nincsenek szüleim:
----------------------
9 éves koromban arra a tudatra ébredtem, hogy nincsenek szüleim. Én azt gondoltam, hogy a nevelő szüleim az igaziak, hiszen tőlük kaptam a szeretetet és gondoskodást és nem értette, miért hagytak el. Miért adtak oda annak a két embernek, akiknek azt kell mondjam, hogy apu és anyu. Azóta is ebben a tudatba élek. Nem emlékszem és nem tudom, milyen az anyai-és apai szeretet. "36 fokos lázban égek mindig, s Te nem ápolsz anyám.."
12.Testvérek:
----------
Van négy testvérem. 2báttyám, 1nővérem és 1 húgom. Egész gyermekkoromat úgy éltem, hogy ellenem nevelték Őket. Nem mondom, hogy most már jóban vagyunk, de néha beszélgetünk.
13.Szexuális zaklatás:
---------------------
Elég korán érő típus voltam. 11éves korom óta menstruálok és azóta kezdődött kialakulni a nőiességem. És akkor kezdődött a pokol második része. A mai napig nem felejtem el, ahogy apám odajött és fogdosott. Nagyon megijedtem. Nem tudtam semmiről, hiszen nem lettem felvilágosítva. Nem értettem miért vérzek(még ki is kaptam, mikor szennyesbe tettem a véres ruhákat) mi történik a testemmel, az apám miért csinálja ezt velem. Először csak fogdosott, majd már mindent megtett velem. 12évesen vette el a szüzességemet. SZÉGYEN!!!A MAI NAPIG SZÉGYELLEM!!!Féltem tőle, rettegtem!!!!!!!!!!!!!!!Mindig fájt, amit csinált és elkezdtem gyűlölni a testemet. Minden fürdésnél sikáltam magamat mindenhol, a bőrömet akartam leszedni, csak hogy a mocsok lejöjjön. Senkinek nem mondhattam el, mert apám befenyített, hogy megöl. Sokszor ellenkeztem is, de akkor agresszívvá vált, fojtogatott. 16éves koromig tartott. Egyszer vettem a bátorságot, hogy feljelentem. Telefonáltam a rendőrségre és azt mondták, mivel nincsen szem tanú, nem jelenthetem fel.....
14.Apám lebukása:
---------------------
Apám általában akkor zaklatott, ha nem volt otthon senki. Volt olyan, hogy anyám a mi szobánkban varrt a gépen, apám meg behívott a nagyszobába, becsukta az ajtót és "tevékenykedett". Nos ezek után, hogy a többiek is otthon voltak és akkor is behívott nem hiszem, hogy anyám nem tudott róla, apám mit tesz. A húgom is ránk nyitott egyszer. Fú......Egyik karácsony éjszaka aludtam és arra ébredtem, hogy apám visz le a pincébe(sokszor ébredtem arra, hogy a takaróm alatt van. A pincében a kocsira fektetett, befogta a számat és...Anyám lejött.MÉG ÉN VOLTAM A HIBÁS!!APÁM RÁM KENTE AZ EGÉSZET, MINTHA ÉN VITTEM VOLNA LE A PINCÉBE ŐT ÉS MEGERŐSZAKOLTAM VOLNA!!!!!Azt mondta, lementem éjszaka hozzá meztelenül(közbe ott volt a pizsim széttépve) és neki estem. Onnantól én voltam a család kurvája, aki még az apját is megerőszakolja...Ha ránéztem egy férfira, vagy fiúra, vagy kinéztem az ablakon, biztos mindenkivel lefeküdtem. Az-az igazság, hogy ez már nem hatott meg. Ekkorra már nem voltak érzéseim. Nem sírtam, ha vertek, rezzenéstelen arccal tűrtem, hiszen "én erős vagyok". Nem sírtam, mert nem volt kinek és hol. Nem fájtak a piszkálódások, hiszen akkor törődtek velem. Nem voltam más, mint egy tárgy, amivel azt csináltak, amit csak akartak. Kihalt belőlem a szeretet, a gyűlölet és az érzések is kihaltak.
15.gyilkosság és öngyilkossá(4.és5.születésem):
-------------------------------------------------
13 éves koromban nagyon rossz gondolatok voltak a fejemben. Meg akartam ölni a szüleimet. Szörnyű, nem? A bátyám azt mondta a másik tesómnak, (lehet, csak nagyzolásból)hogy tud szerezni ciánt. Onnantól kezdve, hogy ezt meghallottam, minden este azon agyaltam, hogyan tudnék szerezni. Elgondolkodtam, hogy szerzek egy kicsit és beleteszem a levesbe. Én úgysem kapok enni, így életben maradok. Sok éjszaka ezekkel a gondolatokkal aludtam el. Aztán egy nap úgy ébredtem, hogy én nem ölhetek meg senkit, hát megölöm magamat. Aznap nem volt első órám, így a gyógyszeres fiókból kivettem 2 doboz NOXYRON-t (ez egy erős altató volt, amit azóta ki is vontak a forgalomból.) Én buta (vagy nem buta) Nem mertem otthon bevenni. Pedig ha megteszem, biztosan meghaltam volna, hiszen egész nap nem volt otthon senki. A suliban a rajz órán ki kérezkedtem és bevettem az összeset. Olyan hamar hatott, hogy nem is emlékeztem utána semmire. Még egy ilyen eset 17 éves koromban volt. Ismét 2x születtem ujjá.
Emberek! Ha egy tizenéves öngyilkossági kísérletet tesz, az nem biztos, hogy tinédzser kori figyelem felkeltés!!! Ilyenkor kicsit szét kell nézni a környezetében. És nem igaz az, ha nem sikerül, akkor az figyelem felkeltés!!! Nem minden komoly öngyilkosság sikeres. Van Valaki, Aki tudja, hogy mikor halunk meg!!! Ezt nem mi döntjük el!
16.Az iskola:
-------------
Utáltam iskolába járni. Nem a tanulás miatt, hanem a tanárok miatt. Persze az osztály társaimat sem szerettem, de ez már mellékes volt. Mikor az első osztályban átkerültem a másik iskolában, a nevelő anyám kérte a tanárt, hogy ne mondja el a gyerekeknek, hogy intézetben voltam. De sajnos "véletlenül" elkotyogta magát. Nagyon jó csúfolódás tárgya voltam. Már mindenért csúfoltak. Ráadásul az a tanár nő mindig tépte a hajamat. Másodikban lett egy új tanárunk, Akit nagyon szerettem, sajnos 5.-től ismét új tanárunk lett. Én soha nem értettem a tanárok viselkedését. Minden nap felhívtak az igazgatói irodába, hogy megvizsgálják rajtam a verési nyomokat. Minden nap tudtak a verésekről! MIÉRT NEM CSELEKEDTEK? Mostanság erre rákérdeztem a volt osztály főnökömtől és az volt a válasz:mert féltették az állásukat....Az állásuk többet ért, mint egy emberi élet? Míg az intézetben felnőtt gyerekek azt szerették volna, hogy családhoz kerüljenek, én minden este azon imádkoztam, hogy intézetbe kerülhessek.
Kb. 9éves koromban szokás szerint megint behívtak az igazgatóiba és volt ott egy újságíró nő(Cziráki Judit) és egy riporter(Császár Attila) és azt mondták, hogy a nevelő szüleim küldték Őket. Kérdezgették, hogy élek, 1x2x még a nevelő szüleimmel is beszélhettem telefonon és ez valahogy abbamaradt. Hát eléggé felkavartak! Kiderült, hogy a katonaságnál is fény derült arra, hogy az apám vert és mégsem tettek semmit.MIÉRT???
17.Függőségek:
----------------
Kettő függőségem is volt. Az egyik a kórház. Sokat voltam kórházban. 18éves koromig nem mertem elmondani semmit sem az orvosoknak, mert az anyám befenyített. Emlékszem, hogy az intenzíven feküdtem, a csövek lógtak minden honnan és az anyám még akkor is rúgott belém 1-et. Rájöttem, hogy milyen jó a kórházban, mert ha csak látszatra is, de SZERETTEK! Szippantottam magamba a szeretetet. Egyfajta függőség alakult ki bennem a kórház felé. Ha már hetekig nem feküdtem valahol, nagyon beteg lettem.
Második a gyógyszer függőségem volt.
Volt egy cipős dobozom és az tele volt gyógyszerekkel, erősebbnél erősebb nyugtatókkal. Ez a doboz biztonságot adott nekem, hogy bármikor elmenekülhessek a világ dolgai elől. Bár ritkán vettem be belőle, de akkor a legerősebbet, hogy át aludhassam a napot. Még arra is képes voltam, hogy lopjak gyógyszert. Aztán egyik pillanatról a másikra megváltam ettől a doboztól.
18. Megbocsájtás:
-------------------
Mikor sikerült megbocsátanom szüleimnek, még nem voltam keresztény, de az Úr már erősen és láthatóan tevékenykedett bennem, az életemben. 16 éves voltam, mikor a szexuális zaklatás abba maradt, mert apám elkerült otthonról. Mint már írtam, nem tekintettem Őket soha a szüleimnek.
Apámat akkor tulajdonképpen kirakták az utcára. A mai napig nem tudom megmagyarázni, miért érdekelt azután az apám sorsa, de egy év elteltével felkerestem Őt. Ez egy téli nap volt és amit láttam az rettenetes. Egy fűtetlen nyári konyhában volt megbújva. Én úgy ismertem Őt, mint egy agresszív ember, de akkor egy megtört, lefogyott, fázó és éhező embert láttam benne.
Nem tudtam, mit kezdjek ezzel a látvánnyal, de tudom ma, hogy a leghelyesebben cselekedtem. Elkezdtem Neki ételt vinni, már amennyit kaptam, de azt megosztottam Vele és egy alkalommal azt mondtam, mikor egyedül vagyok, jöjjön haza és vigyen magával bármit ami az övé: ruhát, takarót... és eljött az a nap és egyedül voltam otthon és kopogtatott...és féltem....beengedtem és míg Ő pakolt, addig felmentem a szobámba, mert a félelem még mindig bennem volt...mikor ment el, akkor lementem, hogy kiengedjem és az ajtónál felém fordult, s mikor megláttam, a szívem ketté hasadt...az az agresszív ember ott állt előttem és sírt...a szavait soha nem felejtem el: "neked kéne a világon legjobban gyűlölnöd engem és mégis te vagy az egyetlen aki segít"..
19. Tényleg meg akarok halni:
------------------------------
Már mindent nagyon soknak éreztem, teljesen összetört a lelkem és nem láttam kiutat, és valóban fel akartam adni. Úgy akartam meghalni, hogy gyógyszert is vettem be és az eremet is elvágtam és mindezt egy pincében, ahol azt gondoltam, biztosan nem talál meg senki. Tudjátok, az Úr elől nem lehet elbújni és ha Ő azt akarja, akkor egy lakatlan szigetre is küld valakit. Ő nem akarta, hogy meghaljak és az elhagyott pincébe küldött valakit értem. Már tudom, hogy Neki hatalmas kincse vagyok és nagyon vigyáz rám.
Sokáig voltam kórházban, s közbe 18 éves lettem. Anyámnak írtam egy levelet, melyben kértem, bocsásson meg ha annyi szomorúságot okoztam Neki. Nem vártam Tőle semmit, de főleg nem azt, ami ezután következett. Bejött a kórházba a Bátyám, mindenki előtt jól agyon vert és közölte, ki vagyok tagadva.
Még jobban össze omlott bennem minden. Közbe az apám is sokat járt a fejemben és teljesen bele betegedtem, hogy mi lehet Vele, hogy nem tudok Neki segíteni, bulimiás lettem.
20. 21 éves koromig:
----------------------
Sok minden történt.
Kikerültem a kórházból úgy, hogy nem volt semmim azon a ruhán kívül, ami rajtam volt.
Sokat gondolkoztam, mit tegyek. Álltam az utcán, se otthonom, se pénzem, de még irataim sem voltak. Átfutott az agyamon, hogy vonat elé ugrok vagy elmegyek utca lánynak. Hála az Úrnak egyik sem lettem. Már csak fél évem hiányzott az egészségügyi iskolából, gondoltam, megpróbálok ezzel elhelyezkedni. Lett munkám egy kórházban, mint segédnővér. Nagyon szerettem. Mivel a nulláról kellet kezdjem , így kellett még több anyagi forrás és a kórház mellett lett még két munkám. A kórházban mikor lehúztam a 12 órát, mentem éjszakára egy magán beteghez és ha egyik helyen sem dolgoztam, mentem babára vigyázni. Sikerült talpra álljak.
21. Nagy törés:
----------------
Már 2 éve dolgoztam a kórházban és azt gondoltam most már sínen van minden, de jött egy nagy csapás.
Éppen mentem haza a nővér szállóra és a portás mondta, hogy a bátyám keresett telefonon. Kicsit megijedtem, mert a kórház óta még hírüket sem hallottam csak egyszer.
Felhívtam és csak annyit mondott, apu meghalt. Akkor bennem nem volt semmi, talán fel sem fogtam. Apámat akkor már nem is láttam legalább 3 éve, de mindig bennem volt, mi lehet Vele, mert még 21 évesen is bulimiás voltam. Másnap bementem az osztályra és felhívtam anyámat, hogy mondja meg, miért halt meg apu és mikor lesz a temetése. Erre a válasz csak annyi volt, hogy semmi közöm hozzá és ha elmerek menni a temetésére, tesznek róla, hogy mellé kerüljek. Még végig dolgoztam a napot, akkor már csak a kórházban dolgoztam. Éjszaka alig aludtam valamit. Másnap bementem az osztályra, mert dolgoznom kellett volna, bementem a főnővérhez, de nem jött ki hang belőlem. Én voltam az osztály mindig mosolygó nővérkéje, de akkor ott álltam remegtem mint egy kocsonya és azt éreztem, lebénult az agyam, hogy nem vagyok önmagam. Ideg összeroppanást kaptam. Olyan fokú volt, hogy akkor epilepsziás is lettem, de az pár hónap alatt el is múlt.
Már tudom, hogy kellett ez a nagy betegség. A kórházban az egyik orvos nagyon kedves volt. Ő volt az első, Akinek beszéltem kicsit a gyermekkoromról. Egyszer elkezdett nekem Beszélni Jézusról, de akkor nagyon kemény volt a szívem és nagyon csúnyán mondtam Neki, hogy nekem ne beszéljen Jézusról, mert Neki az a feladata, hogy gyógyítson és ne prédikáljon...hmmmm...nem volt szép tőlem. Aztán egy napon én kértem, hogy beszélgessünk Jézusról. Elkezdtem járni gyülibe... :)
22. A jelen:
--------------
Már felnőttem :)
Ami volt, az volt. Igazán nem viselnek meg már ezek a dolgok, megtanultam a rossz dolgokból erőt meríteni, magamban jóvá fordítani.
Nem mondom, hogy most minden rendben, de igyekszem előre nézni.
Van egy gyermekem, Akit egyedül nevelek, albérletben élünk, jelenleg sajnos nincsen gázunk, küzdünk a minden napokkal, de tesszük ezt őszinte szeretettel. Munkám sajnos nincsen, ha van, akkor alkalmi. Nehéz olyan munkát találni, amit össze tudok egyeztetni az iskolával. Pedig ha tehetném, egész nap csak dolgoznék. Hálás lennék, ha találnék olyan munkát, amiből el tudom tartani a gyermekemet úgy, hogy nem kell rettegni, mi lesz holnap. Nem gazdagságra vágyom, csak biztos megélhetésre. A legnagyobb álmom az, hogy legyen egy kicsinyke házunk, vagy lakásunk, mert ez a folytonos bizonytalanság, azt hiszem ez vesz ki nagyon sokat a lelkemből. A postaládára, csengőre a mi nevünk lenne kiírva, s mint egy kincsre úgy vigyáznék az otthonunkra. Berendezném rengeteg szeretettel, hamar otthonossá tenném. De sajnos erre esélyem sincsen soha.
Megtanultam, hogy a szeretet több mindennél!!! Szeretem a gyermekemet és igyekszem a legnagyobb szeretetben nevelni Őt.
Egyik kedvenc filmem az Árvácska. Sok mindent átéltem, amit a kislány.
https://www.youtube.com/watch?v=xmTaUmG4S10&list=PLwpRzAenrrEeALZZnoPK87Isk_TS8C-8L
Ezen a linken megnézheted a Naplóban készült riportot velem:
https://www.youtube.com/watch?v=ZXyKaIy3jTs
Mivel könyvet írok olyan formában, hogy kérdésekre válaszolok, így megköszönöm, ha teszel fel nekem kérdéseket. Idegen más kérdéseket tesz fel, mint én saját magamnak. Köszönöm szépen.
Köszönöm, hogy elolvastad.
Bejegyzések
